Hargita Megye Tanácsa és annak alintézményeként működő Hargita Megye Fejlesztési Ügynöksége kiemelten foglalkozik a fiatalok itthonmaradásával és a pályaválasztási segítségnyújtással, ezért esszéíró pályázatot hirdetett ,,Itthon vagy külföldön” címmel.
A kiírás célja az volt, hogy a személyes tapasztalatok mentén nyerjünk betekintést a székelyföldi lehetőségbe és a külföldi életkörülményekbe, valamint a munkavégzési folyamatokba. A beérkezett pályamunkák az itthoni élet mellett döntöttek egyöntetűen, amelyben nagy szerepet játszott a család, a honvágy és a nehéz külföldi megélhetési körülmények is. Többen arról számoltak be, hogy a megszerzett tapasztalataikat itthon szeretnék kamatoztatni majd.
Minden pályázat sajátos jelleggel bír, érzékletes arculatát bemutatva a külföldi és itthoni életvitelnek.
A pályázókat a mai nap folyamán díjaztuk a helyezések a következőképpen alakultak: 1. helyezett: Karácsony Sarolta, 2. helyezett: Fülöp Orsolya, 3. helyezett: Albert László
Az esszépályázat győztese Karácsony Sarolta számára nagy örömet jelentett, hogy a munkája sikert aratott, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is fontos számára az itthonlét és családja segítése.
Gratulálunk a díjazottaknak és minden résztvevőnek.
“Karácsony Saroltának hívnak, 17 éves vagyok. …… Az én édesapám és édesanyám is itthon dolgozik. Édesanyám a háztartásban, édesapám meg erdőkitermeléssel dolgozik. Habár nem kapnak nagyon sok pénzt mi így is boldogak vagyunk. Ők mutatták meg nekem, hogy itthon is meg lehet élni. Sőt biztattak, hogy tanuljak tovább és, hogy ne menjek külföldre, hisz ha nagyon ügyes vagyok itthon is megélek, sőt talán nyugodtabban, mint más külföldön. Be kell látnom, hogy igazuk van. Lehet, hogy sokat kell tanulni meg küzdeni, hogy elérjük a célt, de hosszú és türelmes munkával mindent el lehet érni. Én kitartok a céljaim mellett és itthon maradok.” (részlet az Itthon vagy külföldön esszépályázat első helyezettjének, Karácsony Sarolta pályamunkájából)
“Több mint négy éve annak, hogy úgy döntöttem nyakamba veszem a nagyilágot és elhagyom az otthonomat. …. Megérkeztem egy idegen városba, idegen emberek közé. …. Sírva hívtam fel édeanyámat, aki szavak nélkül is tudta, hogy otthon szeretnék lenni. …. Mégsem bánom, hogy világot láttam. Tapasztaltam, láttam, éreztem, elestem és feláltam, de ami a legfontosabb, hogy ezáltal újraértékeltem az otthonomat, a családomat és a lehetőségeimet. Egy szó mint száz, ha akarunk valamit azt itthon is lehet. El kell fogadni, hogy vannak akadályok, nehézségek, s túl kell lépni rajtuk. Nem jobb külföldön sem, nem könnyebb és nem egyszerűbb. Most már tudom, hogy hol szeretnék élni, s esténként mosolyogva alszom el, mert tudom ott vagyok ahol lennem kell és ahol igazán jó élni.” (részlet az Itthon vagy külföldön esszépályázat második helyezettjének, Fülöp Orsolyának pályamunkájából)
“Azért tartottam fontosnak a hazajövetelt, mert időközben megszületett a nagyobbik lányom. A család gyarapodása nagyobb anyagi elvárásokkal járt. A gyermekem egészséges fejlődését nézve megvettem az első szarvasmarhát, majd ezt követően ahol már egy elfér, ott egy második is el fog férni elven, egészen 10 darab szarvasmarhára fejlesztettem az állatállományt. … Lévén, hogy Marosfő fontos turisztikai állomása Erdély turizmusának, így a falunak idegenforgalmi szolgáltatásokat is kell biztosítania. Az alapszolgáltatásokon kívül néhány vendégfogadó megkért, hogy a turistáinak mutassam be a sajtkészítés fortélyait. …. Egy adott idő után nem csak a helybéli szolgáltatók kerestek fel az esztena bemutatása miatt.” (részlet az Itthon vagy külföldön esszépályázat harmadik helyezettjének, Albert Lászlónak pályamunkájából)
